A papirusz a Cyperus papyrus nevű papirusznádból készült, ami óegyiptomi nyelven m-n-h. Ezt a növényt a Nílus mocsaras deltatorkolatánál termesztették, magassága elérte a 2 - 4 m–t. A növény belsejét eltávolítva a szárát csíkokra vágták, áztatták , szárították, préselték, majd tekercsekbe csavarták és bőrtokban tárolták. A papiruszra jobbról balra írtak. Az egyiptomiak i. e. a 4.évezredben már ismerték a papiruszt. Mindennapi használatba azoban csak a Közép-Birodalom idején került, a régebbi leletek nagyon ritkák Az ókorban monopóliumként kereskedtek vele.
A papirusz felfedezésének hatalmas jelentősége volt az írásos nyelvemlékek megjelenésében. Habár ezelőtt is festettek ecsettel bőrdarabokra , fára, mészkőre, de az, hogy az írás szélesebb rétegbe is eljutott, egyértelműen a papirusznak volt köszönhető.
A történészek a mai napig nem tudnak megegyezni a papirusz pontos jelentésében.. Az egyiptomi fordításban a szó fáraót jelent, ami arra utal, hogy ez egy királyt illető, fennséges növény. Ezzel ellentétben a görögök bíblos-nak nevezik, ebből jött létre a Biblia szó. Ha ma szeretnénk papiruszt látni, el kellene látogatnunk Szudán területére ,vagy Szicíliára ( a növény még a hellenisztikus időkben került a szigetre). Egyiptomban már nem nő szabadon, csupán a kairói botanikuskertben látható. A papirusz egyébként Alsó-Egyiptom jele volt (Felső-Egyiptomé a lazac volt.) A papirusz valamivel vastagabb volt, mit a mai papír, de hátrányául szolgált, hogy törékeny volt. Az elkészítése technikáját a görögök és a rómaiak tökéletesítették
A leghosszabb a Harris-papirusz, amely az első tulajdonosának nevét viseli. 1855-ben találták Thébában, 40,5 cm hosszú és 42,5cm széles. III.Ramszesz által kiadott rendeleteket tartalmaz, mely az ország összes templomára érvényes.
A papiruszból kosarak, csónakok, kötelek készültek, de fűtő- és építőanyagként, a gyökerek pedig ételként is szolgált.